Szinte nem telt el úgy nap az elmúlt hetekben, hogy Karren Brady, a West Ham United alelnöke ne szerepelt volna a hírekben, legyen szó a londoni Olimpiai Stadionért folytatott harcról, a jelenlegi manager esetleges menesztése körüli kínos hercehurcáról, vagy a tévés szakkommentátorok szexista beszólásai miatt kirobbant botrányról. Brady nemcsak az angol futball egyedüli nőnemű képviselője, hanem egyre meghatározóbb szerepet is játszik abban a közegben, amely sokáig kizárólag ötvenes, háromrészes öltönyben feszítő, szivarozó férfiak játszóterének számított. Ezúttal annak járunk a végére, hogyan válhatott egy kissé sznob marketingasszisztens az angol futball vasladyjévé.

Karren Brady egy olyan világban nőtt fel, ahol a medencék, a barbadosi utazások, és a Rolls Royce-ok teljesen természetesnek számítottak, ami nagymértékben az apjának volt köszönhető, hiszen Terry Brady (aki egyébként egykor a Swindon Town elnöke, majd a Portsmouth igazgatósági tagja is volt) nyomdai vállalkozása révén vált milliomossá. Bradyék mindent megadtak a lányuknak, aki a legjobb iskolákba járhatott, sőt középiskolai tanulmányait egy többszázéves bentlakásos iskolában végezte, ahová rajta és még egy pár kivételesen felvett lányon kívül csak fiúk jártak. A pénz azonban továbbra is központi szerepet töltött be Bradyéknél: állítólag amikor Karren bejelentette, hogy behívták az angol női gyeplabda válogatottba, az apja lebeszélte a hobbi folytatásáról, mondván ezzel a sporttal egy árva pennyt sem lehet keresni. Ezzel a családi háttérrel talán nem véletlen, hogy az ifjú Karren a kitűnő középiskolai eredményei ellenére nem lett oxbridge-i diák, hanem a bizonyítványosztás másnapján munkába állt egy londoni reklámügynökségnél, hogy minél hamarabb elkezdhessen pénzt keresni.

Azonban mivel a cégnél a karrierlehetőségek nem voltak valami csábítóak, nem pazarolta feleslegesen az idejét, és meg sem állt egy londoni rádióállomásig, ahol reklámidőértékesítéssel foglalkozott, ráadásul a kevésbé népszerű hajnali sávban lévő blokkokra kellett hirdetőket találnia. Ekkor környékezte meg az erősen bulvárjellegű (a lapban több félmeztelen hölgyről készült képet, mint meccstudósítást közöltek) hetilap, a Sunday Sport egyik tulajdonosát, a vagyonát a pornóiparban megalapozó David Sullivant, és kitartó munkájának meg is lett a gyümölcse: Sullivan kétmillió fontot költött el hirdetésekre Brady rádióadójánál. Hiába lett az üzlet révén Brady a legsikeresebb sales-es a rádiónál (több jutalékot zsebelhetett be mint kollégái együttvéve!), Sullivant annyira lenyűgözte a lány talpraesettsége, hogy rábeszélte, menjen át a lapjához hirdetési igazgatónak. Alig melegedett meg az új állásában, Karren Brady a Financial Timest böngészgetve egy érdekes hirdetésre lett figyelmes: csődbe került futballklub új tulajdonost keres. Brady rögvest rohant a főnökeihez a hírrel, és a két egykori pornóbáró, David Sullivan és üzlettársa, David Gold nem haboztak sokáig, hanem azonnal befektettek a másodosztály alján tanyázó, teljesen eladósodott Birmingham Citybe, sőt ügyvezető igazgatónak lapjuk hirdetési igazgatóját, Karren Bradyt tették meg.

Elsőre nyilvánvaló, hogy a tulajdonosok is csak egy figyelemfelkeltő marketingfogásnak szánták a 23 éves Brady kinevezését, akinek bevallottan halvány fogalma sem volt a futballról, életében nem járt még addig Birminghamben, és az első mérkőzése előtt rózsaszín pufidzsekiben integetett a St Andrew’s gyepéről a szurkolóknak. Az újságírók sem vették komolyan, sajtótájékoztatókon a gazdálkodási adatok értékelése helyett a méreteiről, vagy éppen kedvenc popsztárjáról kérdezgették a frissen kinevezett ügyvezető igazgatót. De nemcsak az újságírók méregették fölényes mosollyal Bradyt, hanem a klub alkalmazottai is. "Először azt hittük, szimplán csak egy buta picsa, de aztán rá kellett jönnünk, hogy egy igazi keménytökű rohadékkal állunk szemben", nyilatkozta róla Barry Fry, az angol futball egyik legnagyobb suttyója (valószínűleg miután Brady kirúgta, hogy helyére Trevor Francist nevezze ki a Birmingham managerévé).

Brady azonban gyorsan felnőtt a feladathoz, egyhamar rendbe tette a klub anyagi ügyeit, és pár éven belül már nyereséggel zárhatta az évet a Birmingham, ráadásul a klub 131 éves fennállása óta először. Úgy látszik Brady komolyan vette Sullivan tanácsát, hogy minden egyes beérkező számlát alaposan vizsgáljon meg a költségek lefaragása érdekében, de a saját ötletei is szépen hoztak a konyhára. Elsőként visszaadta a klubnak az eredeti színeit (még belegondolni is furcsa, hogy a Kékek egy időben zöldben, narancssárgában, vagy fehérben futottak ki a pályára), aztán saját tévécsatornát alapítottak, sőt a klub címerével ellátott hitelkártyát is piacra dobtak. Ezzel egyidőben a stadion teljes felújítására is sor került: hat év alatt egy kizárólag állóhelyekkel rendelkező lerobbant létesítményből modern, harmincezer néző befogadására alkalmas modern stadiont hoztak létre, amiben több páholy található, mint az Anfield Roadon és a Goodison Parkban együttvéve. Az intézkedések hatására a jegyeladások a kétszeresére nőttek, és a korábban kevésbé divatos csapatot igazi családi klubbá változtatta, kedvezményes árú családi jegyek bevezetésével. Ezek után már senki számára nem volt meglepő, hogy 1997-ben, csupán négy évvel a tulajdonosváltást követően, a tulajdonosok a tőzsdére vitték a Birmingham Cityt, így Karren Brady lett a brit tőzsdei cégek legfiatalabb ügyvezető igazgatója, ráadásul nőként.

Saját bevallása szerint, annak érdekében, hogy komolyabban vegyék, Brady általában a koránál két évvel idősebbnek vallotta magát, bár lehet, hogy ha nemet változtat, azzal sokkal többre ment volna, hiszen például Notts County tárgyalótermébe nem engedték be, sőt gyakran előfordult idegenbeli meccseken az is, hogy a vezetők számára fenntartott páholy helyett a játékosok feleségei és barátnői mellett ülve kellett végnéznie a mérkőzést. Pedig Karren Brady igencsak kemény és férfias tárgyalópartner hírében áll, aki nem ijed meg a dörzsölt ügynököktől sem, és bizony a hazai pálya előnyét is kihasználja: "Az a trükköm, hogy felnyomom a fűtést maximumra, ha ügynökökkel tárgyalok, így a végén már bármibe belemennek."

De Brady a játékosokról sincs valami jó véleménnyel, hiszen saját szavaival élve “a futballistákat csak három dolog érdekli igazán: az öltözködés, az alkohol, és a farkuk mérete”. Állítólag röviddel azután, hogy Karren Brady a klubhoz került, az egyik játékos jópofán bekóstolta a huszas évei elején járó klubigazgatót: "Még innen is lehet látni a mellét, annyira átlátszik a blúza!", de a válasz sem késett sokáig: "Ne izgulj, ha majd eladlak a Crewe Alexandrának, akkor onnan már egyáltalán nem fogod látni, vagy netán tévedek?", és a játékost nem sokkal az incidens után átadólistára is tették. Azonban még ez sem tudta elvenni Karren Brady kedvét attól, hogy egy futballistához menjen feleségül, méghozzá Paul Peschisolidóhoz, aki nem mellesleg éppen a Birmingham City alkalmazásában állt akkoriban. A házastársi eskü sem akadályozta meg azonban abban, hogy férjét (aki jelenleg a Burton Albion roppant jólöltözött managere) kétszer is eladja, a klub kasszáját összesen 600 ezer fonttal növelve, de persze a magánéletben Brady semmi pénzért nem válna meg gyermekei apjától, akivel azóta is boldog házasságban élnek.

Pedig Karren Brady nem az a nő, aki mellett nyugodt életet élhet az ember: a munkájának szinte mindent alárendel, még a szülésének az időpontját is előrébb hozatta, mert így felelt meg a legjobban az időbeosztásának, három nappal a szülés után már újra munkába állt, sőt tizenhárom év alatt egyszer sem ment szabadságra. Ahogy az lenni szokott, ez nem maradhatott büntetlenül, mivel teljesen véletlenül egy általános szűrővizsgálaton agyértágulatot fedeztek fel nála, ami akár súlyos következményekkel is járhatott volna. Brady azonban nem hazudtolta meg magát, a műtétet követő második napon már emaileket küldözgetett, mintha mi sem történt volna.

A Birmingham Citynél töltött 16 év azonban majdnem elég csúnyán zárult: 2008-ban Bradyt Sullivannel együtt előzetes letartóztásba helyezték illegális átigazolási pénzek elfogadásának gyanújával. Ugyan óvadék ellenében elengedték őket, de nemsokára a nyomozást is lezárták, mivel semmilyen bizonyítékot nem találtak ellenük (bár állítólag az ügynek annyi hatása mégis volt, hogy az Arsenal ekkor döntött úgy, hogy a megüresedett klubigazgatói állást nem az Arsenal-drukker hírében álló üzletasszonnyal tölti be), úgyhogy Brady egy évre rá mégis felemelt fejjel hagyhatta el Birminghamet, miután a hongkongi üzletember Carson Yeung kisebbségi tulajdonosként kivásárolta a pornóbárókat. Brady azonban nem maradt sokáig futball és munka nélkül: miután Gold és Sullivan felvásárolták kedvenc klubjukat, a West Ham Unitedet, magától értetődő volt, hogy ő is szerepet vállal a kelet-londoni klubnál, ahol hasonló körülmények fogadták, mint 17 évvel azelőtt a Birminghamnél: fejetlen gazdálkodás és teljes eladósodottság, így a tőle megszokott könyörtelenséggel látott neki a költségek lefaragásának (a fizetések és az orvosi stáb létszámának drasztikus csökkentése, sőt a fűtés és a villany lekapcsoltatása munkaidő végén), de a klubnál marketing feladatokat ellátó egykori játékosokat sem kímélte, mint ahogy a szezon végén az akkori managert, Gianfranco Zolát sem, akit becenevéhez (a Kirúgógép) méltó módon, mindenfajta végkielégítés nélkül rúgott ki.

Az idei év Karren Brady számára sűrűn indult: egyrészt célegyenesbe fordult a londoni Olimpiai Stadionért folyó versenyfutás, amelyben Brady senkit nem kímélt, aki a tervüket keresztülhúzhatta volna (például meggyanúsította a Spurs vezetőit, hogy David Beckham szerződtetésének terve mögött kizárólag a pályázat sikerre vitele húzódott meg), másrészt Avram Grant visszájára elsült menesztési kísérleténél kiderült az is, hogy Brady állítólag sms-eket küldözgetett a meghatározó játékosoknak, arra buzdítva őket, hogy buktassák meg a managerüket, és végül az azóta a SkySportstól kirúgott kommentátorok (Andy Gray és Richard Keys) bizony őt sem kímélték szexista kirohanásukban ("Láttad ma reggel a drága Karren Bradyt a szexizmusról panaszkodni? Tudod mit, tehetsz egy szívességet, szivi!"), amitől ugyan saját szavaival élve felforrt Brady vére, de az effajta beszólásokhoz már igazán hozzászokhatott a futballban eltöltött 18 év alatt.

A múlt hét legnagyobb híre pedig ugye az volt, hogy a West Ham United pályázatát támogatja a londoni Olimpiai Stadion hasznosításáért felelős társaság, az Olympic Park Legacy Company a Tottenham Hotspur ellenében, ami a Spurs egykori tulajdonosát, Lord Alan Sugart végtelenül felháborította, mivel szerinte egy gyenge és gyáva döntés született. Mi már csak arra lennénk kíváncsiak, hogyan fogja majd ez befolyásolni Sugar és Brady kapcsolatát, mivel Brady fontos szerepet tölt be az egykori futballklub tulajdonos The Apprentice nevű gazdasági valóságshowjában és nem titkoltan Lord Alant tartja a legnagyobb példaképének az angol futball környékén megfordult üzletemberek közül.